Futómese 33. rész: Kasha, a fasárkány

Na, ilyen sem volt túl sokszor. Szélboszorka szokatlanul rosszul aludt, össze-vissza forgolódott. Régen, gyerekkoromban mondta Annuska néni, a szomszéd, hogy "Akinek tiszta a lelkiismerete, annak rossz az emlékezete!". Hát Boszinak remek az emlékezete és ezért most nem volt tiszta a lelkiismerete. Több okból is.

Egyrészt jóravaló boszorkánylány segít a tesójának, s ő mostanában valóban eléggé leszarta a háborúsdit.

Másrészt úgy tűnik, kissé igazságtalan volt a macskákkal kapcsolatban. Boszorka létére nem tartotta túl sokra őket. A Jóisten lássa lelkét, nem rosszindulatból, de főleg Dunyhát ismerte. Dunyha meg eléggé el van cseszve, mint macska. Most sem szállt be a felderítésbe kicsit sem, miközben a többi macska teszi a dolgát rendesen. Lejelentik, hogy ki, mikor és hol vásárolt új söprűt, ki rakatott szilikont a szájába, ki nyitott fánkozót, ahol szűzlányok combján sodorják a tésztát, ki csináltatott öt centiméteres műkörmöt és ki tolta fel a legtöbb pucsítós, csücsörítős képet az Instára. Ezek fontos infók ahhoz, hogy a lányok tudják ki van velük és ki ellenük és nagyon rendesek a macskák, hogy ezt felvállalták.

Harmadrészt Szélboszorka megfogadta, hogy mindent megtesz a sárkányok rehabilitációjának ügyében és ezzel is jó alaposan el van maradva.

Három oka is volt hát Szélboszorkának, hogy lelkiismeretfurdalást enyhítsen. Az alaphangon hegymenetet jelent. A futás kezdetén meglepően kevesen voltak fenn a hegyen, csak egy-két futó vagy bringás jött szembe. Széltündér azt javasolta neki a Hárs-hegy felé menjen, ha lehet, mert ott még biztosan él pár Fasárkány. A Fasárkányokra az jellemző, hogy megtévesztésig úgy néznek ki, ahogyan csöndjükbe burkolóznak, mint egy lombját vesztett fatörzs. Pikkelyük fakéreg, farkukat az avar takarja. Szélboszorka meg is találta Kashát, aki már több száz éve lakik a Hárshegyen. Szerencsére senki nem járt arra akkor, így Kasha meg mert szólalni, amikor Szélboszorka leült a hátára. És mesélt.

- A koncepciós per volt valóban mindennek az oka. A sárkányok, ősi kelta nevükön drákók, a bölcsességet őrzik és védelmeznek. Ez a nagy büdös igazság, a per és az ostoba mesék miatt meg most nekünk kell itt az avarban kushadni - mondta szomorúan Kasha - Az a gyalázatos Északnyugati Szél Boszorkánya meg csak hajtja a köcsög bandáját, hogy minél több szart kavarjanak.

- Sokan vagytok, akik rejtőzködnek? - kérdezte Szélboszorka.

- Igen, sokan vagyunk, a csöndességünk segít nekünk észrevétlenül maradni - magyarázta Kasha - Ez is mekkora faszság, hogy a sárkányok üvöltenek, meg tüzet okádnak. A sárkányok csöndes elmélkedők és csak akkor harcolnak, ha szükség van rá. A tűz bennük van, s a szemük attól ragyog olyan fényesen. De ha basztatják őket, akkor a tűz berobban és akkor tüzet okádnak.

Még megdumálták, hogy ha háború lesz, akkor Ő tuti nem hagyja ki a bulit, s Szélboszorka repülhet a hátán, ha már a söprűjét lenyúlta valami faszkalap.

Visszafelé Szélboszorka még körülnézett Erzsinél, de ott most viszonylagos nyugalom volt. A János-hegy pedig már tele volt kirándulókkal, így hazamenekült.

De azért minden jó, ha szövetségesed egy drákó.