A királylány, aki a toronyban várt

Zelma királykisasszony hosszú órákon át könyökölt a karcsú torony cirádás erkélyének korlátja fölött, kezére támasztotta finom kis állacskáját és csak epekedett és vágyódott. Aztán csak vágyódott és epekedett. Epekedni már nagyon jól tudott, még tükörben is gyakorolta, de abban nem volt biztos, hogy a vágyódás pontosan hogyan is néz ki. A torony egyébként egy gyönyörű nagy kastélyhoz tartozott és Zelma szerencséjére egy nagyon magas hegy tetején volt, így a torony erkélyéről jó messzire ellátott, el egészen a birodalom határáig és még azon is túl. Arra gondolt, hogy ha fejét oldalra billentve, tágra nyitott szemmel az ő tornyától a harmadik falu templomtornyáig hosszasan néz, akkor az talán a megfelel a vágyódás arckifejezésének és így gyakorolt.

Zelma, ahogyan már írtam, királylány volt és ő volt ennek a hatalmas birodalomnak az uralkodója. Drága szülei, a király és a királyné már sajnos idősek voltak, amikor végre megszületett a várva várt kiskirálylány. Így Zelmácska hamar magára maradt, a birodalommal és annak minden gondjával. Elolvasott sok-sok könyvet a "korszerű uralkodás" és a "hogyan tehetjük dúsgazdaggá birodalmunkat" témákban és megnézett egy pár Youtube videót is, biztos, ami biztos. Elég jól haladt és magától is ügyesen elboldogult volna, de aztán az jutott eszébe, hogy nem akarja a napjait és az egész életét unalmas királynősködéssel tölteni, ezért alkalmazott pár tanácsadót és azok tették a dolgukat, elég volt hetente egy-két alkalommal a körmükre nézni. Miután a birodalom ügyét ilyen jól elrendezte, Zelma elgondolkodott mit is kellene csinálnia. A hagyományos királylányos dolgok, mint a kötés-horgolás, hímzés, virágkötészet és spinéten játszás, nem nagyon érdekelték. A spinét egyébként is, bár gyönyörű hangja van, mint hangszer megnevezés, nagyon rosszul hangzik. A csembaló vagy pláne a zongora már sokkal jobb, de a kastélyban sajnos csak spinét volt.

Zelma sóhajtott egy nagyot, elengedte ezeket a békés, nyugodt tevékenységeket és körülnézett a világban, mi mindennel foglalják el magukat az emberek. A kastélyban hálistennek volt egy hatalmas könyvtár is és a könyveket nagyon szerette így olvasott éjjel-nappal és végül döntött.

Természetesen el kellett végeznie pár egyetemet, de szerencsére három nap egy esztendő, így mindössze negyvenkét nap alatt sikeresen letudta a szükséges diplomákat s már indulhatott is. Persze szigorúan álruhában. Az álruhás járkálás a nép között egyébként is mindig érdekelte. A munkát eleinte nagyon érdekesnek találta. Informatikus lett, ami nagyon menő, aztán pszichológus is, ami szintén nagyon menő. Közben írogatott is, mint minden jólnevelt királylány, s láss csudát mostanában az is menő lett. Mindezek mellett futni is járt. Ott alap az álruha, csiricsáré neonszínekben kell pompázni, nehogy elüsse egy autó, amikor hajnalban lefut a hegyről meg vissza.

Teltek az évek, jó is volt ez így, de aztán Zelma úgy érezte, hogy valami hiányzik az életéből. Hiába munka, hiába írás, olvasás, futkározás. Belenézett a tükörbe és azt látta senyved. Orcája sápadt, haja száraz, szeme fénytelen. Jaj, ez bizony igazi senyvedés - borzadt el a királylány. Azonnal rohant a könyvtárba, hogy utána olvasson mi lehet a baja.

Alig kellett hozzá egy év - nyugi tudjuk, hogy csak három nap - és meg is volt a megoldás. Elfelejtette a herceget, a hófehér paripán. Bizony hiába a sok diploma, művelődés, a senyvedés oka súlyos szeretet- és öleléshiány. Ha már ott volt, maradt a könyvtárban és tanulmányozni kezdte a hercegekkel kapcsolatos tudnivalókat. Megint eltelt egy esztendő olvasással, de nem sokra ment. Amit a hercegekről és a hercegekkel kapcsolatos viselkedésről írtak azt igencsak érthetetlennek találta. De mivel nem volt más forrása, belenyugodott. A könyvek szerint az epekedés és vágyódás az alap, így került szegény Zelmácska először a toronyba, ahol legalább egy esztendeig epekedett és vágyódott.

Jött is arra herceg, lovag, de volt, aki csak épp, hogy felnézett a toronyra, volt, aki integetett is, de hogy megpróbáljanak felmenni, az fel sem merült. Az meg milyen lovag, aki nem tesz meg nyolcszázhetven lépcsőt egy királylányért. Zelma néha elgondolkodott, hogy talán neki kellene lemennie, de ezt elvetette, mert a könyvekben nem ez volt megírva. Futni továbbra is eljárt és dolgozni is és ott is körülnézegetett, hátha arrafelé is járnak hercegek vagy lovagok. Sajnálatosan a lovagiasság és hercegség nem volt túl gyakori. Magukat lovagnak és hercegnek tartók azok voltak bőven, de nem tűntek igazinak. Ráadásul szegény Zelma a legtöbbjüktől frászt kapott.

Egy csak egy legény volt, aki legalább kilencvenhét százalékban teljesítette Zelma daliás lovagról alkotott képét és nem is kapott frászt tőle. Ráadásul kiderült, hogy nemcsak kilencvenhét százalékos lovag, de még Varázsló is. Hát ettől meg olyan izgatott lett szegény királylány, hogy elrontotta az egészet. Kétszer is. Nem is értette mi van vele, aztán rájött, hogy ez a szerelem és az olyan vegyület, amitől tiszta bolond lesz az ember lánya, még ha királylány, akkor is.

Hát így került vissza Zelmácska királykisasszony a toronyba, ahol ismét több esztendeje epekedett és vágyódott. S mivel ezek már elég jól mentek, hozzátette az álmodozást és ábrándozást is.